Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vágyakozás a szerelem után, elméletek..

 

 
"Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelõl sütne ránk a nap."

 
"A szerelem azé, aki szeret, nem pedig azé, akit szeretnek."

 
"Két ember között a legrövidebb út egy mosoly."

 
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog,
És rajta túl derengõ csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha csillan a tetõn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"

 
"Mint szakadék szélén orült zenész,
úgy táncolok szíved peremén.
Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is
repülhessek feléd!"

 
"Élvezem én az életem veled
Hívogat a szavad, simogat a kezed
Ajkaink összesimulva
Csókod édesen olvad ma
Szívem epedve reád vár
Mi az mi téged rabként zár
Nem enged hozzám szabadon
S én kívül maradok a falakon
Nem bírom soká nélküled
Hívó szóm mért nem leled?
Míg kétségek között remélek
Szerelmes vágyban elégek."

 
"Csillagokat nézel, szép csillagom. 
Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel."

 
"Ne félj hát, mert veled vagyok... 
Ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, az enyém vagy 
Ha tengereken kelsz át veled leszek 
És ha folyókon, nem borítanak el ... 
Mert drága vagy szememben, mert becses vagy nekem 
És szeretlek!"

 
"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul, 
tested melegét magamba szívni, láthatatlanul 
ott lenni minden jóban, 
minden kimondott mondatodban, 
az ételeidben a mosolyodban, 
lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában, 
minden gondolatodban."

 
"Szeretnék szemed kútjába merülni, 
mélyére szállni, s odalenn 
megérinteni, ha már egyedül vagyok 
a végtelent."

 
"Addig kerestelek, 
míg meg nem találtál 
- s hogy ez megeshetett, 
úgy érzem :becsesebb 
életnél, halálnál."

 
"Vakon vágtázva is, és át tûzön-vízen, 
megmértük végre: mekkora lehet Két végtelen! 
- Se gyõztesen, se vesztesen, 
félálomban suttogjuk: i g e n. 
Álmunk mély és teljes legyen. 
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem: 
ébredj velem, 
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!"

 
"Az vagy nekem, mint földnek az ég. 
Az vagy nekem, mint égnek a kék. 
Az vagy nekem, mint télnek a hó."

 

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok 
Néma barátod, rabszolgád vagyok, 
alázatos és bizalmas barát, 
Aki nem kér semmit, csak néz és imád, 
És nem akar lenni, csak általad, 
Csak árnyéka annak, ami vagy."

 

( Szabó Lőrinc )


 
"Mióta készülök, hogy elmondjam neked 
szerelmem rejtett csillagrendszerét; 
egy képben csak talán, s csupán a lényeget. 
De nyüzsgõ, s áradó vagy bennem, mint a lét 
és néha meg olyan, oly biztos és örök, 
mint kõben a megkövesült csigaház. 
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött 
a zizzenve röppenõ kis álmokat vadász. 
S még mindig nem tudom elmondani neked, 
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, 
óvó tekinteted érzem kezem felett. 
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom, 
mert annyit érek én, amennyit ér a szó 
versemben, s mert ez addig izgat engem, 
míg csont marad belõlem s néhány hajcsomó. 
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, 
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek 
a téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab 
az asztalon, és csöppje hull a méznek 
s mint szivárvány golyó ragyog a terítõn, 
s magától csendül egy üres vizespohár. 
Boldog, mert véled él. S talán lesz még idõm 
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. 
Az álom hullongó sötétje meg-megérint, 
elszáll, majd visszatér homlokodra, 
álmos szemed búcsúzva még felém int,
hajad kibomlik, szétterül lobogva, 
s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben. 
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, 
de benned alszom én is, nem vagyok más világ 
s idáig hallom én, hogy változik a sok 
rejtelmes, vékony, bölcs vonal 
hûs tenyeredben."

 

"Az az ember, akit bennem szeretsz, 
természetesen jobb nálam: 
én nem vagyok ilyen. 
De te szeress, és én majd igyekszem, 
hogy jobb legyek önmagamnál."

 

( Prisrin )


"Rohanj hozzám, de csak hozzám 
Ne hozz semmit nekem csak magad! 
Nem vagy álom, nem vagy emlék, 
Nem vagy elfelejtett gondolat! 
Hagyd az ajtót tárva-nyitva 
Rohanj hozzám, hogy már lássalak... 
Vedd könnyen, ami nehéz velem 
Tedd többé, ami kevés nekem

 

Ölelj engem, erõsebben 
Bûvös körödben vágy éget el 
Rohanj hozzám, de csak hozzám, 
Ne szaladj el tõlem hirtelen...

 

Vedd könnyen, ami nehéz velem 
Tedd többé, ami kevés nekem... "


"Írnom kell, rólad, rólam, 
érzéseimrõl, neked, magamnak.

 

Örök igazság: a szerelem 
a legnagyobb, a legszentebb 
dolog, mit ha nem ismersz 
nem vagy nõ, nem vagy férfi. 
Kell valaki, aki megért téged, 
kell, hogy úgy érezd megérted. 
Valaki, ki úgy érzed, szeret, 
s a csókodtól, mint egy levél megrezeg. 
Vele álmodsz, vele ébredsz fel.

 

Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten 
s ha megleled, s azt hiszed, a tied, 
soha el nem veszted, mint esõcseppet 
a végtelen tenger, elnyel, magába fogad 
a csoda, a gyönyörû, tiszta, mély szerelem. 
Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz, 
a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda, 
megnyugszol, béke lesz a szívedben, 
és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.

 

...

 


Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem, 
a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli, 
mindenek feletti, úgy tekint rád, mint kisbaba 
ártatlan szeme minden újra, szépre 
csodálkozón, kérdõn: velem is megeshet 
valóban, igazán, létezhet? 
Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül, 
hisz tündököl, minden mást elhamvaszt a 
szerelem vérvörös lángja.

 

A tiéd, megkaptad, vigyázz rá, 
zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe: 
a szíved közepébe, tápláld, szeress, 
és hagyd, hogy szeressenek, 
ne akard megmagyarázni, csak 
hagyd, cirógatni, végig simítani magadon 
az érzést, fogadd magadba, körülölel majd 
és megmelegít, akár nyári szellõ, langyos, 
kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán.

 

A szerelmet az élettel együtt, 
és annak végéig tanulod, meg soha 
nem ismered, a magyarázhatatlan csodát, 
nincs képlet, nincs szabály, csak érzetek, 
érzelmek, haja fejed magába fogadó 
selyme, bársonya, mindig meglepõ, 
magával ragadó arca, naponta megcsodálod, 
elvarázsol, magához láncol, mint tiszta oxigén, 
életet ajándékoz minden nap minden pillanatában.

 

Ajka, és ahogy csókol, megremegsz, ájulás, 
lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem 
nehezedik rájuk, álomtájra, álmok közé repít 
oly-oly könnyedén. 
Csak az ajkak beszélnek, minden más érdektelen, 
elmondják egymásnak a varázsigét, a Titkok Könyvét, 
belelapoznak, beleolvasnak, 
és rájössz mindez nem földi gyönyörûség, 
a csodák-csodáját éled át könnyedén. 
Nyakán az inak, megfeszülnek, 
és te magadba szívod nõi illatát, 
melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat, 
rácsodálkozol testének minden elrejtett kis 
pontjára, szemed színt vált, magával ragad 
a gyönyör, nem tudod, mit miért, hol és hogyan, 
és õmagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled, 
megszunik tér s idõ, szerelemvörös betûkkel 
íriszébe égeted gondolatod: SZERETLEK!

 

Szerelempárás testére tekintve 
egy érzés, két karodba zárd, öleld, félton, óvón, 
nem engednéd, kell, bódítóan kell neked, 
minden pillanat minden pillanatában, 
örökké, hiszed, a halál is legyozhetõ, 
mindig szeretni akarod, vigyázni rá, 
táplálni, vigyázni a csodát, 
ismételni, csökönyösen ismételni, 
mert nem lehet megunni.

 

Létezhetsz, mert létezik, 
szerethetsz, mert szeret, 
beszélhetsz, érti szavad, 
érti, felfogja, mit mondasz, 
de csak rábólint, hisz neki annyira egyértelmû, 
mint hogy holnap is lesz egy nap, felkel a nap, 
forog a föld. De azért hálás neked, bólint, 
õ is így gondolja, amit elsuttogtál: 
MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!"


"Benned találtam…

 

Benned találtam ébredésemet, 
Ontod arcomra gyönyörû fényedet, 
Zerge könnyedséggel megszerzett szívemen 
Sóhaj hullik ajkaimmal rád, 
Omló bûneimmel, vágy, szerelemmel. 
Boldog bensõm megperzselted, 
Óhajoddal, röpke csókokkal, 
Zajtalan szellemeddel, megbabonázó kacagással, 
Sellõm van, egy repesõ, kacagó 
Oda illõ szívembe, boldogsággá szeretve."


 

"William Shakespeare: LXXV. szonett 

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér 
s tavaszi zápor fûszere a földnek; 
lelkem miattad örök harcban él, 
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; 
csupa fény és boldogság büszke elmém, 
majd fél: az idõ ellop, eltemet; 
csak az enyém légy, néha azt szeretném, 
majd, hogy a világ lássa kincsemet; 
arcod varázsa csordultig betölt, 
s egy pillantásodért is sorvadok; 
nincs más, nem is akarok más gyönyört, 
csak amit tõled kaptam s még kapok. 
Koldus-szegény királyi gazdagon, 
részeg vagyok és mindig szomjazom."


"SZERELMES VERS 

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyû gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

 

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

 

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!"

 

( József Attila )


 
"Csillagot láttam 
Csillagot láttam a szemedben - 
egy könnycsepp volt kibuggyanóban, 
még rá is csodálkoztam hosszan, 
és fájdalmasan megszerettem, 
mert én okoztam."

 

 

 

 

 

"A szerelem gyönyörûséges virág, ám bátornak kell lennünk, 
hogy irtózatos szakadék szélén szedjük."

 

 

 

 

 

 

( Stendhal )


 

 

 

 

 

"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökereket ereszt egész valónkba, 
és gyakran tovább zöldül a szív romjain."

 

 

 

 

 

 

( Victor Hugo )


 

 

 

 

 
"A szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi."

 

 

 

 

 

"Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasmiket lát meg imádottján, 
amiket más nem vesz észre."

 

 

 

 

 

 

( Feleky László )


 

 

 

 

 
"A költészet csillaga a szerelem: és egyúttal a szerelem az élet magva is; aki megismerte a szerelmet, örökké él."

 

 

 

 

 
"A szerelemben gyöngédség is van, a szerelem vágyik arra, hogy oltalmazzon, hogy jót tegyen, hogy gyönyörûséget adjon - ha ez nem is önzetlenség, mindenesetre az önzésnek csodálatosan leplezett fajtája."

 

 

 

 

 

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, mely annyira erõs, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk õreá."

 

 

 

 

 

 

( Paul Gerardy )


 

 

 

 

 
"A szerelem éppoly problémátlan, mint egy jármû. 
Csak az a kérdés, ki vezet, ki utazik, és merre visz az út."

 

 

 

 

 
"A szerelem megsemmisíti az észt. 
Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: 
amikor az egyik megtelik, a másik kiürül."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív,és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen."

 

XxXxXxXxX

 

"És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad."

 

XxXxXxXxX

 

„VALAKIT SZERETNI AZT JELENTI: EGY MÁSOK
SZÁMÁRA LÁTHATATLAN CSODÁT LÁTNI!"

 

XxXxXxXxX

 

„Legyen bár élő, vagy halott, tudatos vagy öntudatlan, ez mind lényegtelen számomra, mert már messze jár. Akkor történt, abban a pillanatban, amikor a zene átívelt a tengereken, amikor a lány felfedezte, és végre megtalálta a férfit."

 

XxXxXxXxX

 

"Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet."

 

XxXxXxXxX

 

„Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett volna bármit visszautasítani. Végérvényesen beléd szerettem."

 

XxXxXxXxX

 

„Ha neked fáj a bal lábad, nekem is sajogni kezd a jobb. Ha téged fojtogat az élet, én sem kapok levegőt."

 

XxXxXxXxX

 

"... a szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét. Ha így történik, akkor az nem igazi szerelem, nem olyan, amely a Világ Nyelvén szól."

 

XxXxXxXxX

 

„A legjobb szerelem, olyan mint egy fölébredt lélek. Ami lehetővé teszi, hogy még többet elérjünk, az égő vágyakat a szívünkben, és a békét a gondolatainkban."

 

XxXxXxXxX

 

„Mit jelent szeretni, látni csillagot s feledni mindent és mindenkit aki volt és létezett, nem számít mi történt csak az hogy éhezek...Éhezek rád, ragyogó gyönyörű szemedre s mindenre ami volt és ami vár, ha ráteszem kezemet kezedre...S csak tiszta szív legyen az, és tiszta lélek, mely úgy tud SZERETNI,AKÁRCSAK ÉN TÉGED..."

 

XxXxXxXxX

 

"Az igaz szerelem nem csak a testre korlátozódik, hanem a lelket keresi."

 

XxXxXxXxX

 

"Arra születtem, hogy megszeressenek, megszeressem és is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, s továbbadjam egynek az életemet. S végül arra jöttem és e világra, hogy belehalnom se kelljen hiába!"

 

XxXxXxXxX

 

"Te vagy szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája!"

 

XxXxXxXxX

 

"A legnagyobb csoda az életben a szerelem, még ha viszonzatlan is az. Leírhatatlan érzés, mely e földi lét fölé, égi magasságokba emeli az embert kit valaki szeret. Egy angyal lesz belőle, ki oly tökéletes."

 

XxXxXxXxX

 

"Mesélik, hogy létezik valami szeretet nevű elvont fogalom. Szívesen venném, ha végigkísérne életem maradékán."

 

XxXxXxXxX

 

"Felkavarodás: teljes nevén: szerelem -, örületes viharokat korbácsoló, zavarba ejtő, zabolátlan, kínzó mágiázó, csodával azonos érzés."

 

XxXxXxXxX

 

"A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé. A pusztaságban egy forró fuvallat és már tova is tűnt. És ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az hallhatatlan aki szeret."

 

XxXxXxXxX

 

"Csak azoknak a nőknek vesszük észre beszédbeli furcsaságaikat, ellentmondásaikat, nevetségeiket, akik iránt nem nyúlnak ki érzékiségünk virágporzói... De azok a nők, akik tetszésünket már megnyerték, beszélhetnek akár a seregélyek nyelvén, a papagájok hangján, mi olyan jelentőséget és értelmet tulajdonítunk szavaiknak, mint az égi kinyilatkoztatásoknak."

 

XxXxXxXxX

 

"Tanuld olvasni sok néma jelem,
Szemmel is hall, az okos szerelem."

 

XxXxXxXxX

 

"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni Őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül."

 

XxXxXxXxX

 

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el."

 

XxXxXxXxX

 

"A szerelem olyan, mint a pi-természetes, irracionális és nagyon fontos."

 

XxXxXxXxX

 

Nincs óra hogy ne gondolnék rád, nincs perc, hogy ne akarnálak, nincs pillanat melyben nem érzenélek.
Te édes, gyötrő, drága szerelem!

 

XxXxXxXxX

 

"A szerelem szenvedély, megszállottság mely nélkül nem lehet élni."

 

XxXxXxXxX

 

"Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik."

 

XxXxXxXxX

 

"Ha valaki nem úgy szeret, mint te megálmodtad, az még nem 
jelenti, hogy nem szeret téged minden szeretetével."

 

XxXxXxXxX

 

"Az élet egy angolkeringő, melyet eltáncolhatsz a sírig,
s életed csak attól függ, kivel táncolod végig."

 

XxXxXxXxX

 

"Nem szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak assisi Szent Ferenc vállánál."

 

XxXxXxXxX

 

"Arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok"

 

XxXxXxXxX

 

"E szép szerelmes könyv ma még kötetlen; 
Örök kötést rá! Még szebb lesz kötetben."

 

XxXxXxXxX

 

"Én azt hiszem nem a szememmel imádlak, az tudja, hogy hibád mily rengeteg
Szívemnek jó, mit néma társa megvet, a látvány ellenére az szeret."

 

XxXxXxXxX

 

"Nagy szeretet fél apró kételyen, 
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

 

XxXxXxXxX

 

"A szerelemben az a bosszantó, hogy olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül."

 

XxXxXxXxX

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény..."

 

XxXxXxXxX

 

„A szerelem a képzelet diadala az intelligencia felett."

 

XxXxXxXxX

 

"Mikor azt mondjuk végtelen, még a pillanatot sem fogjuk fel igazán. Minden végtelen a pillanatban rejtőzik. És minden pillanat maga a végtelen."

 

XxXxXxXxX

 

"A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart."

 

XxXxXxXxX

 

"A tapasztalat bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek."

 

XxXxXxXxX

 

Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, olyan férfi kell, aki ragyogtatja őt."

 

XxXxXxXxX

 

"Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat.De ha tévedek és csak a mai nap van nekünk szeretném elmondani neked mennyire szeretlek és hogy sohasem felejtelek el."

 

XxXxXxXxX

 

Omnia vincit amor! - A szerelem mindent legyőz!

 

XxXxXxXxX

 

„Hej milyen gyönyörű is a világ, ha szerelmes szemmel nézi az ember!"

 

XxXxXxXxX

 

Nem létezik boldogtalan szeretet. Már az a tény, hogy szeretünk, boldoggá tesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Késő már
"Tudom szép volt, igen szép volt minden perc. Hidd el jobb lesz
nélkülem, hidd el jobb lesz így. Engedj el. Hidd el, úgy fáj, hogy nem
látlak, már összetört szívvel gondolok. Néha még fáj, hogy nem látlak
már, ne sírj, most kérlek túl késő már, Késő már.

 

 

 

 

 

 

Éjfélt üt az óra...
"Csöndes patak partján éjfélt ütött az est, egy szőke hajú lányfeledést
keres. Ment, akit szeretett ment, akit imádott, az öreg templomban mást
vezetett az oltárhoz. Szőke hajú lánynak hullt, pergett a könnye, szíve
dobogása oda lett örökre. Csöndes patak partján éjfélt ütött az óra,
egy csalódott lány eltűnt a habokba"

 

 

 

 

 

 

Bucsu

 

 

 

 

 

 

Bucsuzom töled szép szerelmem
Bucsuzom a csokodtol
Bucsuzom ölelédestöl
Bucsozom mindentöl 
mert megcsaltál.

 

 

 

 

 

 


Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet.
Márai Sándor

 

 

 

 

 

 

Az állhaatosság a szerelemben: igazából örök állhatatlanság, hiszen szívünk folyton válogat a szeretett személy tulajdonságai közt, hol az egyiket, hol meg a másikat választva, vagyis állhatatosságunk nem más, mint megállapodott, egyetlen személyhez kötődő állhatatlanság.
La Rochefoucauld 

A veszteség vitathatatlanul hozzátartozik az élethez. Ilyenkor feltétlenül megtanuljuk, hogy nincs hatalmunk bizonyos dolgok felett, melyekről pedig azt hittük, hogy uraljuk őket. Csakhogy ezzel nem fejeződik be a dolog. Minden vég után új kezdet következik.

Stephanie Ericsson

 

 

 

 

 

 

Most, bár szerelmünk már-már alig él,

 

 

 

 

 

 

s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kinek lelkét mintegy örültség ragadá meg, ki egyszerre boldognak érzé magát, vagy elkárhozottnak, mintha éltét egy átok, vagy áldás hatotta volna át egyszerre; ki nem keres tökélyt, nem ismer hibákat, nem tud, nem akar semmit, hanem csak érez, s egyszerre veti oda mindenét ez egy érzeménynek s nem remél semmit, s nem fél semmitől: az szeretet!...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt egy kissé én is Te leszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, a sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, azén szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten. De mindez csak akkor történhet meg, ha beléd bújok.

Müller Péter

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha élünk a hátrahagyottak szívében, nem halunk meg.
 
Thomas Campbell

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár.
  Leonardo da Vinci

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mióta meghalt, pihenek. Utólag érzem csak, milyen lázas, természetellenes feszültségben, negyvenkétfokos lázban éltünk együtt, szüntelen veszekedések és kibékülések között. Aki azt állítja, hogy az életéhség, élvezőképesség és elementális tehetség ilyen mértéke semmivé lehet egyetlen pillanat alatt, az vak és tudatlan. Jelenléte azóta is sokszor átvisít rajtam, mint egy forró erőáram, megijeszt, megráz, felkavar lelkem mélyéig. Tudom, érzem, tapintom, hogy ő az, láthatatlanul, de súlyos sajátos lényegével, mindazzal, ami egyénien és félreismerhetetlenül ő.
  
Szepes Mária

Édes barátaim, olyan ez éppen, 
mint az az ember ottan a mesében. 
Az élet egyszer csak őrája gondolt, 
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...", 
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, 
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " 
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, 
mint önmagának dermedt-néma szobra. 
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. 
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,
beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.
Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott
dobogás is elül.
Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.
S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,
a halál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az öregek mindig jobban ragaszkodnak az élethez, mint a gyerekek, és kelletlenebbül válnak meg tőle, mint a fiatalok. Hiszen minden munkájuk ennek az életnek szólt, ezért a végén úgy érzik, hogy kárba veszett a fáradozásuk. Minden gondjukat, minden javukat, dolgos, álmatlan éjszakáik minden gyümölcsét, mindenüket itt hagyják, amikor elmennek. Életükben nem gondoltak arra, hogy olyasmit is szerezzenek, amit magukkal vihetnének a halálba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha megbántalak mert túl fontos vagy, 
Mert segíteni akarok, ha szomorúnak érzed magad, 
A ragaszkodásommal, hogy szükségem van rád, 
Akkor is tudnod kell, te vagy a legjobb barát! 


Mert megismertem benned valakit, 
Valakit, aki más mint a többi, 
Aki először megértett őszintén, igazán, 
És tudom bármi lesz is, számíthatok rá. 

Annyi év csalódás, nincsen igaz barát, 
De rájöttem tévedés ez az egész csupán. 
Mert akadt valaki, kiben magamra találtam, 
Aki megbízott bennem és akiben megbíztam. 


Köszönöm a barátságodat, a bizalmad,

 

 

 

 

 

 

Hogy számíthatok rád, és sokszor meghallgatsz. 
Lelkemben ott egy apró köszönet, 
Mert a barátságod nyugodttá festi az életem!
 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

"A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. 
Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 "Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 148664
Hónap: 1549
Nap: 41